http://blog.hu/rsc/js/090130/fckeditor/editor/filemanager/browser/default/frmresourceslist.html#

Tudom, hogy már megemlékeztek róla, itt ezeken az oldalakon, de!

Dr. Burány Béla: Szomjas a vakló

című könyvéről többször is meg kell emlékezni. Annál is inkább – erről még lesz szó – mert az író, egyben olvasó is. Majdnem ugyanannyi időt tölt olvasással, mint írással. Ez alap. Mindig is nyitottnak kell lenni az újra, a különösre. Na pláne, ha ilyen írásmóddal találkozunk „erotikus népmese” körítésben.

Persze a történetek jó része már ismert, hiszen a nép meséli őket. Néha a szereplők, néha a helyszínek, néha a körítés változik. Ám a lényeg a történet maga nem. Itt pediglen még egy régies írásmóddal is szembesülhetünk. Régies mondom, de ha megnézzük a könyv kiadását és a gyűjtések időpontját, nem is olyan régi az. Csak mi változunk gyorsan. Az életünk. Napjaink. A nyelv is velük változik, oly annyira, hogy alig tudjuk már olvasni Bunkósfaszú János meséjét, vagy a három kérést és sorolhatnám a gyöngyszemeket.

Én abban a reményben kívánok a könyvhöz jó szórakozást – már aki meg tudja szerezni -, hogy remélem nagyon fog röhögni és ha netán ír néha eszébe jut néhány ma már ritka ám de jó szó a könyvből.

Mindenkinek jó olvasást és jó szórakozást kívánok!

A könyv részletei a neten is olvashatók, ha valaki annyira nem kíváncsi rá, hogy megvegye.