Tegnap elkalandoztam és publikáltam egy gondolatsort az „amatőrködéseinkről”

http://www.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=65358

Hát kaptam hideget, meleget, de ez már megszokott. Jól tudom, hogy egy pofozkodás alkalmával senki nem kerülhet el, néhány komolyabb parasztlengőst. Ám azt is, hogy a legjobb védekezés a támadás. Nem túl jellemes ám hasznos.

Miért is írom ezeket?

Mert megkérdezték, hogy mi értelme lesz egy ilyen sorozatnak, ahol beazonosítható vagy egyenesen nyíltan megnevezett személyekről mesélek. Miértelme van kiállni és nyíltan, nyilvánosan odatartani az arcom, miszerint: Tessék üssetek!

Mert már most van miért. Eddig vagy indok sem volt vagy a világ leggyűlöletesebb módszerét alkalmazták, az egymásra mutogatás, miközben a háttérben összekacsintottak. A végtelen tiszta jellemek.

Bár még nem volt róla szó, de legutoljára a Dunapart –café nevű birkaakol egyik fekete báránya voltam, és mint feketebárány viselkedtem. Elkezdtem nem érteni, hogy miért nem segítünk a tehetségtelen és írni nem tudó, ám lelkes tagoknak. Nem is jött válasz. Akkor gondoltam ezt, az itt is olvasható sorozatot felteszem és hátha tanulnak belőle, valamint vele párhuzamosan elkezdem kritizálni azokat az írásokat amik nem jók. Építő és segítő szándékkal. Senkit nem sértve, ám a szemébe mondva az igazságot.

Mi történt?

A kritizáltak felém hallgattak, mint szar a gazban – mondjuk ez a viselkedés annyit is ér – és persze bepanaszoltak a nagyhatalmú Lion nick néven uralkodó főnökasszonynál, miszerint ők emberi mivoltukban lettek bántva. Ám én ezt nem a Lion-tól kellet megtudnom, hanem egyik leghűségesebb lakájától, bizonyos Sleepwell admintól. Erről az admintról annyit, hogy a tipikus majd én sikeres leszek törtetőfajta, aki bármire képes. Módszere az érvényesülése, mint oly sokaknak, a mézes-mázas behízelgés, a féligazságok kimondása és mások szellemi termékeiből való merítés.

Nos én tőle tudtam meg, hogy: Gábor hát egyeseket bánt, de! Majd én, én kiállok melletted, mert igazad van, bla, bla, bla. És úgy volt. Lelkesen írt pozitív hsz-eket, miközben a háttérben már készítette elő az érveket az eltávolításomra.

Miért? Sokat gondolkodtam, rajta és azt hiszem, rájöttem. A több dudás egy csárda. A szerencsétlen addig jutott csak, hogy konkurencia lehetek, de addig már nem, hogy segíthetnénk is egymást, így inkább eltávolíttatott. Majd azonnal írt egy cikket a kritika fontosságáról.

Hogy miért kerül most ez ide?

Mert végül is ez egy napló. Bármi belekerülhet, amit csak akarok, ami a pillanatnyi érzéseimről, gondolataimról szól. Most ezt gondoltam ki. Ez foglalkoztat. Tudom nem túl olvasmányos, tudom, nem stimmel a sorba, tudom, ettől senki nem lesz híres író.

Illetve lehet! Lehet, hogy ettől a tapasztalattól, még akkor is, ha az én tapasztalatom, majd egy kicsit jobban fel tud készülni, mert fel kell nagyon, nem csak szakemberként, emberként is.

Különben nem is érdemes a dolognak nekilátni.